Egyszer volt, hol nem volt… nem, még csak nem is egy távoli galaxisban. Sokkal inkább a mindennapokban, melyek bőven tartogatnak tanulságos helyzeteket mindenki számára. Évszámot felesleges kiírni, sokkal lényegesebb az a tudás, amire mostani beszélgetőtársam, kedves régi barátom, Keszthelyi Csaba gyógymasszőr az évek során szert tett. Ha érintett, volt már olyan problémája, amivel ilyen szakembert kellett felkeresnie, akkor tudja, hogy mások számára is hasznos gondolatok következnek – ha még nem volt szüksége ilyen terület szakemberének a segítségére, akkor is bátran olvassa el ezt a kis könnyed beszélgetést, talál benne megfontolandó részeket!

3Miért fontos a rendszeres testmozgás?

Ez nagyon jó kérdés J A rendszeresség az egyrészt ahhoz kell, hogy az izomzat mindig tudjon róla, hogy rá szükség van. A vázszerkezetünk és a testünk nagyon-nagyon takarékosan működik. Hogy ha valamilyen izomköteget 3 héten át nem használunk bármilyen oknál fogva, a szervezet egyszerűen leépíti. Nagyon komolyan működik a takarékosság elve a szervezetünkben. Gondolom volt már olyan ember, akinek volt begipszelve valamilyen végtagja – keze, lába, bármi. Azt mindenki észre vehette ilyen szituációban, hogy 5-6 hét után, ahogy levették a gipszet arról az adott végtagról, jóval keskenyebb volt, jóval kisebb volt a körátmérője, mint az, amelyiken nem volt gipsz. Ez is egy ekletáns példája annak, hogy amit nem használunk (ott a gipsz tartott a testünk helyett, tehát az izomzat helyett), ott egyszerűen azt mondta a szervezet, hogy erre itt nincs szükség – elkezdte leépíteni. Tehát egyszerűen elsorvad a test. Vendégeimnek is szoktam mondani, hogy a túlhasználat annyira nem rossz, mint a nem használat. Ha valaki nem használja a testét, nagyon komolyan leépül. A modern gyógytorna – hála a Jó Istennek – két tornagyakorlat sort szokott a vendégeinek, betegeinek ajánlani. Egy 15-20 percest, amit napi szinten tud csinálni – ez arra nagyon jó, hogy ne épüljön le, elnézést a szóért ne butuljon le a szervezete. És egy több, mint 1 órást, amit hetente egyszer vagy kétszer megcsinál az ember, azzal erősíti a testét, erősíti az izomzatát és ezután a napi egyszeri, 15-20 perces megint csak nem hagyja leépülni ezt a tónust. Tehát ez egy nagyon jó tendencia. Ez az egyik része a dolognak. A másik az, amit nagyon kevesen látnak át és nagyon kevesen hiszik el, képzelik el, hogy a mozgás tényleg és szó szerint mindenhez kell. Pár példát említve: az ereinknek több, mint a 40 százaléka az izmok között tekereg. A mozgásból eredő izomzati pumpa olyan szintű segítséget tud adni a szívnek, ami hogy ha nincs ott, akkor a szívnek ennyivel többet kell dolgozni. Nem biztos, hogy minden szituációban a szív erre képes. tehát ott már lehetnek keringési nehézségek, elégtelenségek. A keringésnek mind a négy szakára gondolok: az artériás, a vénás, a nyirokáramlás és a szövet közti áramlásra. Ez csak a keringés. Az idegrendszer működésére hasonlóképpen hat. A bőrfelület tele van érző idegekkel, ott is a mozgásból eredő izomzati tónusváltozás olyan szinten ébren tartja az idegpályákat, hogy ők szépen tudnak működni. Kiválasztó szervrendszer, emésztő szervrendszer – tehát a hasizmoknak a munkája a perisztaltikában, a tápcsatornának a továbbléptető munkájában annyira komoly szerepet tudnak játszani, hogy az már bizonyított tény, hogy nagyon sok irritábilis bél szindróma abból adódik, hogy nem mozog az ember. Ez csak egy pár példa. Nagyon fontos szerepe van a mozgásnak az ember életében – ha hiszik, ha nem.

1Miért fontos, hogy mindenki megtalálja a számára „legüdvözítőbb” testedzési formát?

Nagyon egyszerű: mert a többiben nem fogja jól érezni magát és a többi nem fog működni J Annyiféle az ember, hogy mindig elmondom hivatalos fórumokon is, vendégeimnek is, hogy az emberrel kapcsolatban néhány dolognak nincs létjogosultsága – ebből az egyik a sztenderdizálás. Engem is nagyon sokszor megkérdeznek vendégeim, hogy mi az a mozgás, ami jó? “Drága, a te testedet te ismered, neked kell kitapasztalni, hogy te a futásban jól érzed magad vagy éppen nem esik jól.” Nem buta a psziché! Ha bármihez nincs kedvünk, nem akarjuk, nem esik jól, nem érezzük jól magunkat utána, akkor el kell gondolkodni azon, hogy nem biztos, hogy ez az a mozgásforma, ami nekünk teljesen megfelelő – változtatni kell. Nem mindenkinek jó az úszás, van, aki sokkal hamarabb megfázik vagy felfázik egy medencében, mint hogy a mozgásból eredő izom- és testépítési dolgok azok jól működnének. Lehet tornázgatni, lehet konditerembe járni – bármit. Csak mindenkinek meg kell találni a saját maga útját. Erre Jézus is azt mondta: csak egy út nincsen – ez ide is igaz.

Milyen jelek érkezhetnek a test / szervezet felől, ha valaki elhanyagolja a rendszeres testmozgást?

Ez egy nagyon összetett dolog. Itt azért pár szóban nagyon nehéz erre válaszolni – egyet jó tudni: testünk nagyon-nagyon intelligens. Elnézést a szóért, sokszor szoktam mondani, hogy intelligensebb, mint a gazdája. Ugyanis ő mindig jelez. Csak az autóban, ahogy ott vannak a kontroll-lámpák, hogy „gazdi, valami nem oké, mert az olajnyomás lement, ez a nyomás nem jó, ez nem jó, az nem jó” – az szignifikánsan ott van előttünk, azt látjuk. Az emberi testben ilyenek a fájdalmak, a zsibbadások, az érzéskiesések, a megváltozott érzetek – ez mind azt jelenti, hogy valahol valami már eltért a normáltól, a normál anatómiai szinttől. Ugyanis ezek az érzetek, a jelzések abból vannak, hogy ha bármi elmozdult csont / porc / ízületi szinten, akkor az lefog, hozzáér egy kis környező periférikus vagy akár dominánsabb idegpályához. Lefog egy keringési elemet – és itt a lefogási szituációknak megfelelően már alakulnak érzetek, tünetek, panaszok, mozgáskorlátozottság. Bármi, ami a normáltól eltérő, nem megszokott, arra azért már oda kell figyelni. Tehát jelez a rendszer keményen.

Az évek előre haladtával hogy változnak az izmok, ízületek, csontok?

Kinek hogy. Ki hogy használja a saját testét. Praxisomban azért tudok nagyon sok olyan embert, akik az idő előre haladtával annyira nem mozognak, hogy nagyon komolyan és lineárisan leépül a testük – és vannak, akik meg felfogják időben a mozgásnak a fontosságát és mozognak úgy, hogy igyekeznek a lehető legjobban kordában tartani a saját testük dolgait. Magyarul: a vázszerkezet 4 rendszerből áll; csontozat, izomzat, szalagrendszer, ízületi rendszer. Ezt ugye hangolja és dominálja az idegrendszer működése. És mint ahogy beszéltük már: ha nem mozog valaki, akkor egyszerűen leépül az izomzat és onnan a fizika kezd el diktálni. Vannak szituációk, melyek előre nem láthatók, nem programozottak, nem tervezettek. Megbillen a bokája, van egy reflexes mozdulat, el kell hajolni hirtelen egy felénk repülő tárgy elől – ezeket a mozgásokat az idegrendszer motiválja, tehát ezért hívják ezeket reflexeknek. De ha nincs ott a megfelelő izomzati háttér, ami erre képessé teszi a testet, ott a fizika kezd el diktálni. Ha nincs meg a megfelelő izomzati tónus és háttér ehhez a fajta reflexes mozgáshoz, akkor onnantól elkezdenek a csontok úgy csavarodni a szalagok meg a megmaradt kis izomkötegek feszítő hatásának következtében, hogy az már magától nem megy vissza – az pedig kulminálja tovább az egész történetet. A vázszerkezetünkben minden egymásra épül, minden darabunk egymásra támaszkodik. Tehát az egyik darab problémájának kutya kötelessége kivetülni fölfelé és lefelé is.

4

Miért fontos a megfelelő bemelegítés sportolás előtt?

A rendesen kivitelezett mozgásnak három fázisa van. A bemelegítés, a mozgás maga és a nyújtás. Ha bármi ebből kimarad – a mozgás az általában meg szokott valósulni, csak vagy a bemelegítés vagy a nyújtás marad ki. Ha nem melegítjük be az izmokat, akkor azért azok képesek szakadni. Tehát az izomzat az úgy néz ki, hogy van az izomhas, maga az izomköteg, és van egy eredő ín és egy tapadó ín. Itt általában csonton ered, csonton tapad egy megfelelő mozgató izom – úgy meg tud szakadni, hogy az valami ihaj! A bemelegítésnek tényleg az a szerepe, hogy fölébresszük úgy az izomzatot, hogy jusson az izomba megfelelő artériás keringés, normalizálódjon a vénás áramlás, a megduzzadó izomköteg pedig tudja úgy rendezgetni a környező szöveteket, hogy ott neki legyen elég helye. Tehát lehet bemelegítés nélkül, csak baleseti sebészet lesz belőle…

Hogyan változik a bemelegítés szerepe a kor előre haladtával?

Igen, ez valahol hajaz egy kicsit az előző kérdésre. Természetesen vannak a testünkben amortizációs tényezők – és itt válaszolnék bővebben az előző előtti kérdésedre. A kor előre haladtával vannak kopásos tényezők, ezeket nem lehet kikerülni. Vendégeimnek is szoktam mondani, néha csúnyán is néznek rám, hogy én bizony hozott anyagból dolgozom – tehát sem hozzá tenni, sem elvenni nem tudok belőle hála a Jó Istennek, de tény, hogy bármit tesz az ember, annak következménye van. Tudnak kopni a darabjaink és tényleg komolyra fordítva a szót: vannak kopásos tényezők és vannak olyan szituációk, amit már kénytelen az egész test és a vázszerkezet lereagálni. Ezeket mindig maximálisan figyelembe véve kell úgy a mozgásokat is összehozni, összekalibrálni, hogy ez valóban az emberért legyen, ne ellene. És megint csak visszakanyarodok egy előző kérdéshez, hogy a test mindig jelez. Tehát ha neki valami nem elég, akkor arra még lehet tenni egy kicsit vagy másként, másképpen csinálni. De mindig figyelembe kell vegyük a testünknek a jelzéseit. Ez kortól, nemtől, identitástól, mindentől független. Bemelegítésnek természetesen a kor előre haladtával éppen az leépülési folyamatok miatt elég fontos szerepe tud lenni – másképpen mondom: egy idősödő ember rájön arra nagyon hamar, hogy ha a bemelegítést egyszer kihagyja, akkor utána vannak olyan izomhúzódásai (még hogy ha nem is a traumatológián köt ki), hogy utána be fog melegíteni rendesen. A fiatal szervezet rugalmas, tehát ott azért jobban tolerálja a szervezet, ha egy-egy bemelegítés kimarad, de abból sem kellene nagy rendszert csinálni, mert később viszont a szervezet ezt sokkal hevesebben reagálja le, sokkal hamarabb jön el az az idő, hogy jóval keményebben kell bemelegíteni. Tehát kell, idősebb korban még inkább!

6

Miért fontos, hogy már gyerekkorban elkezdődjön a rendszeres testmozgás?

Csak azért, mert akkor meg a későbbiekben már nem fog. Vagy hát ez se igaz így igazából… a lényeg az, hogy ha valaki megszokja azt gyerekkorban, hogy rendszeresen mozog, két szituáció szokott lenni. Egy életre elmegy a kedve a mozgástól és ekkor a Jó Isten se veszi rá, hogy mozogjon, csak valami nagyon komoly probléma – vagy pedig ha fiatal korában nem mozog eléggé, megvannak a testének a megfelelő jelzései, ezt ő lereagálhatja úgy, hogy „jó, akkor innentől mozogni fogok”. Mindkét példára van eset bőséggel. Szoktam is mondani, hogy a példa az mindig kétféleképpen értelmezhető: kerülendő vagy követendő. Tehát hogy ha valaki egyrészt lát egy példát a családban, hogy más is mozog, nem csak ő, akkor vagy ő is elkezd vagy azt mondja: „na, én nem”. Vagy pedig azt mondja, hogy „a családom annyira nem mozog, hogy tele vannak problémával. Na én úgy nem szeretnék élni.” És akkor elkezd mozogni. Ha ez fiatal korban történik meg, később annál kevesebb problémája van – ha meg később jön meg ez a fajta felismerés, akkor meg a problémái úgyis rábírják.

Milyen előnyökkel jár a rendszeres testedzés?

Mindazzal, amit az előbb elmondtam. A rendszeres testmozgásnak a legnagyobb előnye az, hogy a testünket kordában tudjuk tartani úgy, hogy ne forduljon ellenünk. Vendégeim elég csúnyán szoktak rám nézni, amikor megtisztelnek egy kéréssel, feladattal – én elmondom nekik, hogy mit lehetne ez ügyben tenni, mi az, amit én a Jó Isten segítségével tudok s mi az, amit ő tudna magáért. Na itt szokott a csúnya pillantássorozat jönni… és jönnek a kifogások. Ez ezért nem, az azért nem, amaz amazért nem. És amikor elmondom nekik, hogy jó-jó, csak most ez az a szituáció, amikor az én tisztem az lett, hogy a testének az érdekét képviseljem az ő pszichéjével szemben. És ez az egyik, amin el szoktak egy kicsit gondolkodni, a másikra meg volt pont a napokban egy élő példa, hogy legvégső esetben már azt szoktam tudatosítani az emberekkel, hogy az a helyzet, amiben most van, az az eddigi életmenetének a következménye. Ha azon nem változtat, akkor miből gondolja, hogy az a szituáció, ami neki a jelek szerint nem jó, mert itt van, akkor az fog változni? Tehát bármit teszünk, annak következménye van!

Több évtizedes szakmai tapasztalatod felhasználva miben / miként / hogyan tudsz segíteni a Téged megkeresőknek?

Csak azt, amire készségem és lehetőségem van. Magyarul: az én dolgom az, hogy bárki is képes legyen mozogni. A gyógytornász, a személyi edző, a gyógy-testnevelő meg azt, hogy mit is mozogjon – de én csak annyit tehetek bárkiért is, hogy a lehető leganatómiaibb helyzetet igyekszem az ő vázszerkezetében létrehozni, tehát, hogy ne legyen akadályozó tényezője a mozgásnak, keringésnek, idegrendszernek, semminek, ami őt akadályozná. Csak ennyi, a csak idézőjelben értendő – az én dolgom az, hogy mozgásképes legyen bárki. Hogy mozog-e? Az már az ő dolga…

 

Ha még többre kíváncsi, látogasson el Keszthelyi Csaba gyógymasszőr honlapjára: http://www.keszthelyicsaba.hu

5